Egy kis lelkizés :)

Sokat gondolkodtam ,hogy mi hiányzik erről a blogról...
Nem is tudom ,talán a ''lelkizés". Igen ,ez az. Nehezen nyílok meg az emberek ,előtt. De ennek oka van.




Az egész alsó tagozatos koromban kezdődött. Az osztálytársaimnak túl kövér voltam ,ezért mindig kiközösítettek. Ez mély nyomokat hagyott bennem. 
Még most is elszorul a torkom ,ha visszagondolok ,hogy az egész osztály elvonult a függöny mögé és mindenféle dolgokat kiabáltak rám. Ekkor dőlt össze bennem egy világ...
Egyszer az egyik fiú ottmaradt velem ,de akkor ő volt a seggnyaló. Ezek után már ő is csatlakozott a táborhoz ,ezért nem hibáztatom. Persze köztük is voltak olyanok ,akik csak azért mentek ,mert féltek ,hogy kiközösítik őket.
Ezeket a dolgokat senkinek sem mertem elmondani egészen a negyedik osztály kezdetéig. Ekkor minden kijött belőlem.
Épp a keresztszüleimnél nyaraltam augusztusban ,mikor eszembe jutott ,hogy nemsokára iskola. Hatalmas sírógörcs tört rám és csak azt hajtottam ,hogy nem akarok iskolába menni. Ekkor tudta meg mindenki.
Anyu elmondta az osztályfőnöknek és ő beszélt az érintettekkel. Azóta minden "rendben van". Már jól kijövünk egymással.
De én  a lelkem mélyén nem tudok nekik megbocsájtani. Pedig szeretnék ,és már vagy ezerszer bocsánatot is kértek.
Én ezeket a dolgokat okolom azért ,hogy félek kimenni az utcára ,mert azon izgulok ,hogy az emberek mit gondolnak rólam. Az önbizalmam valahol a béka feneke alatt van. Minden apróságon sírhatnékom támad...


És van még egy érdekes dolog ,ami megkeseríti az életem. Ha valaki mond valamit valakiről név nélkül ,vagy valaki kiír FB-ra rossz indulatú megjegyzést meg nem nevezett  személyről ,mindig azt hiszem ,hogy én vagyok az ,pedig van amikor az illetővel semmi közünk nincs egymáshoz.És ezeken kezdem el rágni magam. Persze ez lehet úgy hangzik, mintha azt hinném ,hogy minden körülöttem forog ,de ez nem így van.


Ezért szeretnék lefogyni ! Meg akarom nekik mutatni ,hogy én is lehetek csinos!
A másik célom a fogyással pedig az önbizalomszerzés :)




Lehet ez pár embernek hülyeség ,meg gyermekcsín ,de ez egész életemre bennem marad ,és megváltoztatott.
És ,ha egyszer anya leszek, (reményeim szerint ez még messze van) a gyerekeimet úgy fogom nevelni ,hogy elfogadják a másik embert ,akármilyen is.
Nem kívánom senkinek ,hogy átélje azt ,amit én...




Persze pasi téren sem virágos a helyzet. Nem érdeklek senkit. Szégyen ,nem szégyen 14 évesen még nem volt fiúm. Még csak nem is csókolóztam. Ezt is a súlyom hátrányai közé sorolom.
De ráérek még! Legalább nem vagyok ribanc ,akinek 11 éves korától hetente másik fiúja van :)


Lehet ez pár embernek hülyeség ,meg gyermekcsín ,de ez egész életemre bennem marad ,és megváltoztatott. A másik célom a fogyással pedig az önbizalomszerzés :)




Ezeket a dolgokat senkinek nem mondtam még el ,egy embert kivéve. Ő a fent említett fiú. Ő az én igaz barátom, Ő tud rólam a legtöbbet. Benne bízok meg igazán.
Nem tudom miért...
Talán ,mert már pár hónapos korunkban egymás mellé voltunk téve :D
Mi vagyunk a fiú-lány barátság igaz példája ,mert nyíltan ,őszintén tudunk egymással beszélgetni és közben el sem tudom képzelni ,hogy valaha is együtt járnánk :)




A fogyásban rengeteg erőt ad ,ahogy olvasom más emberek blogját. Ráébreszt arra ,hogy vannak akik az én cipőmben járnak ,és van aki ezt az állapotot le is tudta győzni ,amivel én pillanatnyilag harcolok.




Ez aztán elég hosszú lelkizésre sikerült(magamhoz képest)  :) De legalább kiírtam magamból mindent és ez jól esett a lelkemnek :)
Már csak legyen ,aki ezt végigolvassa :)


Amúgy lenne még mit írnom ,de mára elég :)